Mintha csak a Döme Presszóból félkarú rablót meglovasító Bognár Gyuriba botlanánk az éjszaka közepén, úgy sokkolta szurkolóinkat a friss hír, miszerint egyik legmegbízhatóbb példaképünk elvesztette állását. Lothar Matthäus hétfőtől munkanélküli, de mivel gyilkos humora nem csak a Fradi vezetőinek van, ismét lesz neki pozíciója, méghozzá nem is olyan sokára, ebben biztosak vagyunk.

Az ember, akinél először volt válogatott Posza, - Pollák, Böjte, Éger, Tóth András, - Kriston, Rósa, Vincze Gábor, Polonkai, - Koplárovics, Tóth Mihály, immáron Bulgáriából is ki lett baszarintva, hogy az Aranypart adta a másikat annak a csücsörítő fejének. Igen, óhogybazdmeg, ez egy teljes csapat csak az újoncaiból.

Hemibá már emelte a telefont, de pont most nem lehet. Pedig lassan ő is beszállhatna egy kis tőkével a klubba, ha már szóba jött. Elvégre, amennyiben valaki tudja ebben az országban, milyen munkát kell végezni, az ő. De hagyjuk Hemibát, hiszen költhetjük a perköltséget labdákra is.

Miután a magyar válogatott mezéből kb akkora presztízsű szerelést csinált, amekkorát Vladan engedett amilyen tekintélyes viselet a szomszéd uszkárra délutánonként felráncigált drapp hámpulóver, azaz heti kétszer egy csevapcsicsi mellett hallgatta meg, ki a következő járni képes ember, aki talán elmehet Ciprusra egy fiktív klub álpróbajátékára, Lothar nem unta meg a kreatív rombolást. Esőerdők tűnnek el a semmibe, mostanra emlékeink sincsenek a Gázszer-Stadler rangadókról, Pajkos Jani bá' tán már a gázolajban sem hisz – minden változik, minden elmúlik, de Lothar hozza az elvárt szintet. Benne nem csalódtunk, mióta visszavonult. Ekkorákat megszakítás nélkül bukni utoljára a Munkáspártot láttuk, de őket nem egy-két gazdag csávó nyomta el, hanem az összes kapitalista gazember a bolygón.

Ha megkérdezik tőlem, mi a jó ebben a nyomorult világban, ahol Zombori Sándort három éve nem lehet kiüldözni abból a kurva stúdióból, ráadásul üzembiztosabban van nála állandóan bajuszfesték, mint ahogy nem fogy ki soha John McLane tára, szóval nekem attól elviselhető ez az univerzum, hogy Matthäust valaki mindig hagyja dolgozni. Ez a bizonyíték az emberi jóság-irgalmasság-megbocsátás háromszög létezésére és arra, hogy a gyermeki romlatlanság a lelkek legmélyén igenis tovább él kiscsoport után.

Mindenki előtt megvan a lehetőség, hogy annyi kelet/közép-európai államban csináljon magából hülyét, amennyiben szeretne, de ezt stílusosan csak kevesen tudják végrehajtani. Úgyhogy ne hibáztassuk Lothart, bár az azért nagyon érdekelne, mit gondoltak a bolgár szövetségben. Ugye nem azt, hogy az ő kispadjukig is eljut egy Nagypál Tibor? Hogy az isten áldja meg Prukner tanár urat, amiért kinevelte nekünk Somogyország Cambiassoját!

Matthäusban megunhatatlan, ahogy életében nem talált még el egyetlen választ sem az eldöntendő kérdések erdejében, ahogy bármikor képes ennek megfelelően nyilatkozni saját tévedhetetlenségéről, és persze az az elemi gőg, amely egyenesben tartja őt orkán erejű szélfúvás közben is.

Addig működik jól ez a világ, amíg Lotharnak edzői állása van, és mindegy hol, mert a self-made hülye ott is self-made hülye, ahol jobbról balra írnak és nem esznek tehenet. A tény, miszerint rögtön az elején lehetett itt egy teljes jogkörrel felruházott szélhámos, fáj nekünk, de csak azt bizonyítja mindenkinek, aki nem a Honvéd tulajdonosa, hogy itt sem okosabb senki, mint máshol a világban. Nehéz ezt belátni az eredményeinket nézve, de muszáj.

Az örök bohócok, akik mindig kellenek valakinek, kétségtelenül az egyik legszórakoztatóbb rétegét képezik a labdarúgásnak, legyen szó adott országon belüli, vagy akár nemzetközi fociról. Óriási ajándéka a sorsnak, hogy a pingponglabdaorrúak szimbolikus koronáján a két legszebben csillogó ékszer szívből gyűlöli egymást és valószínűleg sosem emészti meg, hogy a világ egyik fele még a másiknál is kevesebbet gondol róla.

Nagyon várjuk, hogy az edzősködés Fásy Ádámja után elmélázhassunk a tiszteletbeli amcsi jógatanáron is.